Ez a blog egyelőre Rozi kutyámról, a vemhességéről és a kiskutyákról fog szólni. Aztán meglátjuk, lesz-e kedvem folytatni. Bemutatkozom: Novák Judit vagyok, életemet, hobbimat, családomat, preferenciámat, stílusomat, boldogságomat a négy border collie-m és a velük való foglalkozás határozza meg. Egyikükről sem gondolom, hogy tipikus álomkutya lenne, ugyanakkor nekem mégis azok - így, együtt.

Móric érkezett elsőnek, ő a falkavezérem, a négylábú csapat főnöke. Nem egy hőstípus. A legjobban a világon egy kiadós vacsorát követő hentergést szereti a kanapén, amikor a legnagyobb kérdés, hogy a kanapé bal vagy jobb sarkába kucorodjon. Fél a mennydörgéstől, a petárdázástól. Azt hiszem, az ivartalanítása nemcsak nekünk, hanem neki is megkönnyebbülést jelentett, mert már nem érzi feltétlen szükségét, hogy a közelébe kerülő fajtatárs kanokkal, akik ráadásul általában magasabbak és erősebbek is nála (Móric nem az a szálfa termet), összeverekedjen. Imád apportozni: labdázni, frizbizni, de csak amíg el nem fárad, meg egyébként is, nem túl ügyes.

Rozi a második, az én szőke szerelmem. Hollandiából hoztuk, ausztrálvörös színe rögtön felkelti az emberek figyelmét. Érdekes módon meg van róla győződve, hogy tulajdonképpen klasszikus fekete-fehér szerelést visel, és a hozzá hasonló színű ebeket kifejezetten utálja... Én meg nem akarom felborítani a lelki békéjét azzal, hogy elárulom neki, hogy bizony kilóg a sorból. Rozi nagyon szemfüles, és bár Móricot végtelenül szereti, szívesen csinál az ő zord barátjából időnként hülyét, amikor elhappolja előle a labdát mondjuk, vagy elfoglalja a helyét (igen, a kanapéra gondolok). Bármibe fogunk együtt, ő lelkesen dolgozik, minden közös programban benne van. Jutalomfalattal és apporttal is kiválóan motiválható. Róla még majd többet is írok, az ő második almát várjuk a hónap végén.

Skye-t már határozottan tenyésztési céllal hoztam Skóciából (sok-sok szívecske). Őt talán a "büdös gyökér" kifejezéssel tudom a legpontosabban jellemezni. Mérhetetlen mennyiségű ész van abban a csodálatosan szép koponyájában, amelyet, ha van rá lehetősége, arra használ, hogy keresztbe tegyen a falkájának, nekem vagy bárkinek, akitől nem tart eléggé. Talán ő a legtipikusabb border collie-m, ha engedelmesezünk, lelkes, és a svájci órához hasonlóan pontos és precíz. Nagyon szép stílusa van, amikor terel, jól irányítható, nagy távolságot tart a nyájtól. De dolgozni kell vele, különben sunnyog és szemétkedik.

Na, és Nevis. Nevist is tenyésztésre vettem, bele is nyúltam a tutiba vele. A végtagjaival néhány hónapos kora óta komoly gondok vannak, sem az ízületei, sem a szalagjai nem megfelelőek, artrózisos. Legalább nyolcszor operálták már, egy kisebb vagyont ráköltöttünk, sajnos teljesen rendben sosem jön, úgyhogy ivartalaníttattuk. Viszont Nevis a legédesebb, legcukorfalatabb, legnagyobb szívű, legjóindulatúbb, legbújósabb kutya, akivel valaha találkoztam. Biztos benne, hogy az emberek jók, és őt mindenki szereti. Előszeretettel tesztelem rajta a vendégeinket, mert akinek ő nem tudja a szívét meghódítani, annak nincs is szíve. Meleg barna szemeiben benne van az egész lelke.