Hajnali 4.36.
Rozi holnap lesz 61. napos az első fedeztetéstől, tavaly ugyanekkor hozta világra a babáit.
A szülés megindulásának legbiztosabb jele a testhőmérséklet csökkenése. A kutya átlagos hője 38,2-39 Celsius-fok, amely az ellés beindulása előtt néhány nappal elkezd csökenni, 16-24 órával korábban pedig hirtelen lesüllyed akár 37 fok alá.
Már néhány napja naponta háromszor megmértem a hőmérsékletét. Az értékek változóak voltak: 37,7 és 37,3 között ingadoztak, teljesen kiszámíthatatlanul, de semmi jele nem volt annak, hogy szülni készülne.
Ma délelőtt is még 37,6-ot mértem, aztán este, amikor csak ímmel-ámmal ette meg a hatórai kajáját, elkezdtem gyanakodni. Este 9 körül 36,9, persze aki ismer engem, pontosan tudja, hogy azonnal bepánikoltam (aztán a forró fürdő és a gondolat, hogy még van egy napunk, kissé lehűtött). Pedig egyelőre nem volt miért. Szőke barátnőm nyugodtan (már amennyire nyugodt lehet valaki, akinek még a tüdején is kiskutyák csücsülnek, így alig kap levegőt) aludt a lábamnál, amikor meg Péter próbálgatta a webkamerát, és sajttdarabkákkal csalogatta be az elletőketrecbe, boldogan fogyasztotta el őket.
Éjszakára felfújtam a nemrég megtalált gumimatracunkat, hogy majd azon fogok aludni. Aha... Rá kellett ébrednem, hogy a gumimatracok tervezői ezeket a remek kellékeket az önkínzás egy kifinomult formájának szánták, ugyanis aludni nem lehet rajtuk. Csak a csontkovácsnak munkát kreálni. Ehhez jött még, hogy a pocakos már egy ideje nem tudott feljönni a lépcsőn a hálószobába, így most úgy érezte, sok éjszakányi simogatást kell közösen bepótolnunk (mármint én simogatom, ő pedig élvezi). Így nagyjából ötpercenként bökött meg az orrával, hogy simizzem. Vagy szuszogott bele az orrlikamba. Vagy nyalt arcon. Vagy adott pacsit. Végső esetben pedig leszedte rólam a takarót, a párnát. Kétszer ki is kéredzkedett, sőt második alkalommal úgy rohant a kerítéshez ugatni, mint egy fürge kis nyuszika.
Úgy fél háromkor hallottam először, hogy elkezd kaparni. Felkeltem, és bekísértem a leendő helyére, ahová bekészítettem az első adag újságpapírt. Már érezni a méhösszehúzódásokat, olyankor látszik a pofiján, hogy szenved, és fáj neki, egyébként jól van. Most a kanapén fekszik és liheg, ez a szakasz akár 12 órát vagy még tovább is eltarthat.